Kedvelem a Plusz Portált! | Bezárom ::X::
AddThis Social Bookmark Button
 
Kezdőlap arrow A 7 interjúja arrow Homonyik Sándor élete a zene
Homonyik Sándor élete a zene Nyomtatás E-mail
2009. március 03. kedd 23:11

    Február 28-án este a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház színpadán első alkalommal koncertezett Homonyik Sándor és zenekara. A női szívek megdobogtatójaként számon tartott énekessel a koncert előtti órákban találkoztunk. Életem a zene – ez a címe a tizenöt évvel ezelőtt megjelent Homonyik-albumnak. Elbeszélgettünk az életről és magáról a zenéről...

 
-    Hogyan lett életed a zene, hogyan vált életedé a zenélés?
-    Zenei általánosba jártam, már hat évesen elvarázsoltak a hangok, dallamok. Mint zenetagozatos diáknak kötelező volt a hangszertanulás. A szüleim azt mondták, hogy hegedüljek. Bevallom őszintén, én nem nagyon szerettem hegedülni. Inkább, jobban szerettem focizni a srácokkal, és amikor hegedűórára kellett menjek, akkor inkább leálltam a környékbeli srácokkal focizni, és a hegedű volt a félkapufa – mosolygott. Viccen kívül – Kodály-módszert tanítottak nekünk, énekórán Péter és a farkast, Háry Jánost hallgattuk, tehát valahol kissrác koromban már hatalmába kerített a zene, de sose gondoltam, hogy egyszer zenész leszek. Aztán, ahogy növögettem, egy nap hallottam a rádióba egy Beatles-dalt, John Lennon énekelte, és attól teljesen „magamon kívül voltam”, más volt, mint amit addig tanultunk az általánosban. Akkor az osztálytársaimmal elkezdtünk zenekarosdit játszani, én mint hegedűs, elkezdtem autodidakta módon megtanulni gitározni, volt aki zongorázott, volt aki csellózott, így csináltunk egy ilyen kis zenekart. De ez még nagyon kezdetleges volt. Később gimnáziumban összekerültem olyan srácokkal, akik szintén tanultak valamilyen szinten zenét, és akkor ebből alakult az együttesünk.
 
-    Hogyan fért össze a tanulás és a zenélés?
-    A jó tanulók közé tartoztam, de a zenész élet az magával hozza a külsőségeket. Nem volt olyan nagyon hosszú hajam, de hosszabb volt az átlagosnál. Emlékszem, gimnazista koromba édesapám találkozott a matematika tanárunkkal, aki az iskola igazgatója volt, és azt mondta: Béla bácsi, a Sanyival nincs gond, a jótanulók közé tartozik, nagyon tisztelettudó, minden rendbe van, de ahogy kinéz! De ahogy kinéz – ismételte. Világoskék maxikabát, Elvis-gallér, bakancs, szűk nadrág – szóval ilyen csodabogaraknak számítottunk. De mível a jó tanulók közé tartoztam, ezért sok mindent elnéztek és megbocsátottak.
Ebből a zenei általánosból nőtt ki a zene iránti szeretetem és vonzalmam, és ha megkérdeznéd, hogy még egyszer végigcsinálnám-e, azt mondanám, hogy „igen!”, mert a zene egyféle szabadság is. Olyan szabadság, amit semmi más nem tud nyújtani.

-    Hogyan tovább iskola után?
-    Már gimnáziumi évekbe több amatőr zenekarnak voltam tagja, de az úgynevezett profi zenélés a budapesti Rockszínházban kezdődött, ahol két évig dolgoztam, de azért bennem volt, hogy vissza kéne kanyarodni a zenekaros dolgokhoz. Ekkor találkoztam egy nagyszerű emberrel, Menyhárt Jánossal, aki látott engem egy produkcióban énekelni, és azt mondta „Milyen jól énekelsz... Miért nem csinálsz valami saját dolgot?” Az ő bíztatására végül belevágtunk egy dalba, rögtön meg is írta az Álmodj, királylánynak a zenéjét, ami akkor még nem ezzel a szöveggel készült el elsőre. Javítgattuk, csiszolgattuk Miklós Tibor barátommal közösen, és végül megszülettek az Álmodj királylány jólismert sorai. Ez volt az első olyan dal, ami elindította karierremet, és olyan siker lett, amilyenre senki nem számított. Azelőtt a Magyar Hanglemezgyártóhoz bekopogtunk és szóba sem álltak velünk. Végül egy magánkiadó, aki abban az évben, 1989-ben alakult, látott bennünk fantáziát, és mi lett belőle... abban az évben mindenkit megelőztünk az eladási listán, magunk mögött hagyva az Eddát, a Neoton Famíliát, az LGT-t. Hirtelen jött a siker, nem számítottunk rá, én magam sem, óriási siker lett, minden idők egyik legnagyobb popzenei sikere volt Magyarországon. És ez egy olyan dal, amit minden koncerten el kell énekelni, Kézdivásárhelyen is...

-    Egyszer egy lány egy nagyot álmodott, és benevezett az 50 éves szünet után megrendezett 1985-ös Miss Hungary szépségversenyre. A mindössze 16 éves fonyódi lány álma valóra vált, ő lett Magyarország „szépségkirálylánya”. 1986. július 10-én öngyilkos lett. Ez a 2009-es év kettős évforduló is egyben. Húsz éve született az Álmodj, királylány, és idén januárjában lett volna negyvenéves a tragikus fiatalsággal elhunyt Molnár Csilla.
-    Nem ismertem személyesen, csak halottam arról a szörnyű tragédiáról, ami vele történt, és a szövegíró barátom, Miklós Tibor hozta az ötletet, hogy mi volna, ha írnánk egy balladát az emlékére. Az elején viszakoztunk, hogy nem kéne ebbe bele menni, hiszen kényes dolog, és nem is akartunk semmiféle üzleti hasznot húzni ebből a tragédiából. Így balladisztikusan közelítettük meg, nem mondtuk ki a nevét, szépen el van rejtve a dolog. Így született meg végül a szöveg. Úgy érzem jól közelítettük meg ezt a kényes témát, ami hatalmas sikert hozott.

-    Csilla szüleivel találkoztál? Hogy fogadták a dalt?
-    Egyszer Fónyodón léptünk fel a Balaton mellett, és a koncert végén jött egy idősebb hölgy, és mikor megláttam, gondoltam „Te jó ég, itt jön a Molnár Csilla!”. Mint később kiderült az édesanyja volt. Nagyon hasonlított az egykori szépségkirálynőre. Odajött hozzám könnyes szemmel és azt mondta, hogy nagyon köszöni, hogy egy ilyen szép dallal emléket állítottunk a lányának, és az, hogy mi itt lépünk fel, abban az ő „mesterkedése” is benne van.

-    Pauer Gyula szoborba öntötte Molnár Csilla alakját, amit a település szeretne megvásárolni és Fonyód közterén felállítani.
-    Ez így igaz, április 24-én megyünk a zenekarral Fonyódra a Mátyás király Gimnáziumba, ahol egy jótékonysági gálaesten fogunk zenélni, a szükséges pénz előteremtése érdekében. (A fonyódi Karikás Frigyes (mai Mátyás király Gimnázium) tanulója volt Molnár Csilla – szerk. megj.).

-    Molnár Csillának nem csak a dal állít emléket, a www.molnarcsilla.hu oldalon korabeli fotók, újságcikkek találhatók róla...
 
-    Új lemez van készülőben?
-    Egy csomó dolog kész van, meg fiókban van, az alkalmas pillanatra várunk, hogy valami újjal kirukkoljunk.

-    Először koncertezel Kézdivásárhelyen, sokadszor Erdélyben...
-    Örömmel mondhatom, hogy húsz év óta folyamatosan járok Erdélybe, visszahívnak, és én zenészbarátaimmal szívesen jövök mindig.

-    Nem egyedül érkeztél Kézdivásárhelyre, itt van az egész együttes. Kiből áll a csapat?
-    A zenekar tagjai nagyon fiatalok „huszonévesek” tulajdonképpen, és nagyon tehetségesek. A doboknál ül Horváth Ádám, basszusgitáron játszik Berczelly Csaba, a billentyűs Harmati Máté, Szabó Attila pedig a szólógitár virtuóza. Van, aki most van első alkalommal Erdélyben...

-    Örülünk, hogy itt vagy, örülünk, hogy itt vagytok. Gyertek máskor is!
 
Szerző: Iochom Zsolt / www.pluszportal.ro
AddThis Social Bookmark Button
 
Minden jog fenntartva (c) Plusz Portál 2007-2013. A portált az Eventus Plus Egyesület működteti. Portál verzió 2.2 PP által kódolva.

A honlap Mozilla Firefoxra van optimalizálva!